A ciprusi konyha alapvetően mediterrán jellegű, hasonlít a görögre, de vannak benne közel-keleti és ázsiai jellegzetességek is, sőt, még a brit idők öröksége is gazdagítja az itteni gasztronómiát.

A hangsúly a friss, helyi alapanyagokon van: a saláta hozzávalói mindig olyanok, mintha most szedték volna a kert végében és bőségesen használnak fűszernövényeket és hüvelyeseket is, zamatos olíva olajjal meglocsolva.

A ciprusi konyha hús nélkül szinte elképzelhetetlen, számtalan változatos húsétellel találkozhatunk a tavernák étlapjain,
mely fogásokat sokszor agyagkemencében főzik vagy faszenes grillen sütik.

A vendégszeretet és a kedélyesség mélyen gyökerezik a ciprusi lélekben és a vendégek kiszolgálása valóságos népművészetté vált.

Engedjük hát szabadon ízlelőbimbóinkat és merüljünk el ciprus kulináris élvezeteiben!

Friss saláták, mártogatósok, ciprusi pitával

Sokféle salátát ehetünk Cipruson, de alapvetően kétféle változattal találkozhatunk az étlapokon:

A klasszikus görögsaláta uborkával, paradicsommal, hagymával, olajbogyóval és feta sajttal, olívaolajjal meglocsolva és oregánóval megszórva.

A „falusi saláta” vagyis „village salad” szezonális zöldségekből áll és jellemzően leveles zöldségeket tartalmaz, mint pl. rukkola, fejes saláta, spenót, jégsaláta stb.

Tipp: Cipruson gyakran tesznek koriandert a kertész salátába, ezért ha nem szereted ezt az erőteljes ízű fűszernövényt, jelezd előre rendeléskor!

A salátával együtt, előételként érkeznek általában a mártogatósok, ami legtöbbször humusz (lisztté őrölt csicseriborsó olívaolajjal és petrezselyemmel), helyi olajbogyó, taramosalata (vörös kaviár, hagyma, citromlé), tahinosalata (lisztté őrölt szezámmag, fokhagyma, citrom, olívaolaj, petrezselyem) és a tzatziki ciprusi, fodormentával bolondított változata.

Mindemellé persze még ott van a fantasztikus ciprusi pita, ami más, mint az otthoni, ennek alakja ugyanis ovális és akkor a legfinomabb, amikor picit bekenik olajjal és rápirítanak, ettől lesz ugyanis zamatos és ropogós.

Mártogatósok, előételek és friss saláta.

A meze

A meze Ciprus nemzeti eledele és fogyasztásának megvan a maga „művészete”.

A meze ugyanis nem egy fogás, hanem apró fogások sokasága, vagyis egy ízelítő arzenál mindabból, ami az adott taverna konyhájában aznap megtalálható. És éppen ezért mindig friss és sosem unalmas.

Namármost, a tapasztalatlan utazó az elején biztosan beleesik abba a hibába, hogy nem tudja abbahagyni az előételnek szánt isteni mártogatósokat, ami legtöbbször humusz, olajbogyó, taramas (füstölt tőkehalikra), tahini (szezámkrém) és talaturi, a tzatziki ciprusi, fodormentával bolondított változata. Mindez friss és ropogós, olivaolajjal meglocsolt, ciprusi pitával érkezik.

Az ember még fel sem ocsúdott ebből a kencemámorból, amikor a pincérek hihetetlen gyorsan újabb és újabb tálaknak csinálnak helyet és a fogások csak jönnek és jönnek és jönnek…..végeláthatatlanul. Szegény vendég meg csak szuszog, fogja a hasát és kapkodja a fejét.

Ezért mondom azt mindig a vendégeinknek: ha mezét rendelsz, akkor csak lassan egyél és élvezd az ízeket!
Siga-siga (lassan-lassan), ahogy a görögök mondják, itt senki nem fog rád szólni, ha órákat ülsz az étteremben, mert ez itt az étkezési kultúra része.

Csak élvezd nyugodtan az ételed és az életed

Ciprusi meze. Fotó: Michael E Photography

Hal meze. Kép forrása: Tripadvisor

Souvla, souvlaki

Családi ünnepek és piknik alkalmával a ciprióták nyársra húzott nagy darab bárány, csirke vagy sertéshúsokat grilleznek faszénparázs fölött, ez a souvla (szuvla).

Ha étteremben rendeljük, köretként általában sült krumplival, friss salátával, házi kenyérrel szervírozzák.

A souvla változata a kisebb húsdarabokból álló, rablóhúshoz hasonló souvlaki (szuvlaki), ami salátával, pitába töltve is kapható.

Szuvla.

Szuvlaki.

Kleftiko

Az étel neve nyers fordításban lopott húst jelent (a görög kleftis [κλεφτης] szó tolvajt jelent), ugyanis a legenda szerint, amikor a görög betyárok elloptak egy bárányt vagy egy kecskét, azt földbe vájt, jól lezárt gödörben, izzó parázson készítették el, hogy a tűz füstje ne árulja el a hollétüket.

Manapság kemencében sütik a kleftiko-t, minimum 6-7 órán keresztül, míg végül puha és omlós lesz a zamatos hús.

Ezzel a fogással gyakran találkozhatsz a ciprusi tavernák étlapján, hiszen az egyik legnépszerűbb görög étel.

Kleftiko. Kép forrása: https://elenisaltas.com/…/lamb-kleftiko-stolen-lamb-bake/

Stifado

A stifado hagymás, paradicsomos marhahúst jelent. Picit hasonlít a mi otthoni pörköltünkre, de teljesen más ízvilág, pl. tesznek bele fahéjat és szegfűszeget is.

Készítése során a húst először olajon alaposan megsütik, majd szűrőkanállal kiszedik és beleteszik az olajba a hagymát, amit alaposan megdinsztelnek.

Ezután visszateszik a húst, hozzáadják a paradicsomot, megsózzák, fahéjat és babérlevelet adnak hozzá és felöntik vörösborral. Lefedve, lassú tűzön puhára párolják.

Stifado. Kép forrása: https://www.goodto.com/recipes/beef-stifado

Muszaka

A muszaka vagy rakott padlizsán a Mediterráneum közkedvelt, padlizsán alapú, húsos főétele.

Összetétele országonként eltérő lehet, de alapja legtöbbször a pirított padlizsán és a paradicsom, amit darált hús egészít ki.

A görög változatban hús és padlizsán alkotta rétegek szerepelnek, melyeket besamelmártással borítanak, majd megsütnek.

A görög muszaka receptjét egy Bécsben tanult, sokáig külföldön dolgozó görög séfnek, név szerint Nikolaos Tselementes-nek köszönhetjük, aki egy 1920-ban megjelenő szakácskönyvében vetette papírra a ma ismert besameles változatot.

Érdemes megemlítenünk, hogy a görög séf szerelmese volt a francia konyhának, ezért is került bele a receptbe francia besamel mártás.

Ciprusi muszaka.

Kupepia, gemista

A koupepia (kupepja) ciprusi különlegesség, darált hús, rizs, hagyma, paradicsom és fűszerkeverék felhasználásával készül, ezt a tölteléket csomagolják gondosan friss szőlőlevélbe.

A zöldségek töltése, a gemista egy ciprusi hagyomány, amely túlnyúlik a szőlőlevélen.

Paprikát, paradicsomot, hagymát, cukkinit, sőt, még a cukkini virágát is megtöltik finom, fűszeres töltelékkel, isteni fogásokat alkotva így. 

Kupepia és gemista egy tányéron.

Halloumi

Ha Cipruson járunk, feltétlenül kóstoljuk meg a kecske- és juhtejből készült, meglehetősen sós, halloumi (hallumi) sajtot, ami a ciprusiak nemzeti büszkesége.

Ehetjük nyersen, de kiváló grillezve is, friss salátával egyszerűen isteni fogás.

A sajtot sós lében tárolják és létezik natúr, illetve fűszerezett változatban is.

Grillezett lountza, halloumi és fűszeres ciprusi kolbász.

Lountza

A ciprusi konyhában a lountza (lundza) sertés bélszínből készül, amelyet először vörösborban pácolnak, majd szárítanak és füstölnek.

Füstölés után már értékesíthető, de vannak érlelt fajták is, melyek aromája nehezebb, erősebb.

Felszolgálják főzve vagy nyersen, alkoholos italokkal fogyasztva pedig (pl. Zivania vagy borok) különleges ízélményt nyújt.

A lountza gyakran jelenik meg a meze tálak részeként és grillezett formában, halloumival az egyik kedvenc szendvics betét a gyorséttermek menüjében.

Lountza. Kép forrása: https://www.visitcyprus.com

Karidaki

A karidaki egy egészen különleges és nagyon finom ciprusi édesség: egész dió, melyet még zöld állapotában alaposan megmosnak, majd cukorral vagy mézzel egy üvegbe tesznek és ott érlelik, amíg finom, puha, picit szivacsos állagú lesz.

Picit ronda, de finom 🙂

Karidaki.

Loukoumades

A loukoumades (lukumádesz) olajban sült, majd mézben, szirupban áztatott fánkgolyócska.

Nem éppen diétás finomság és sajnos ha elkezdi az ember enni, akkor nehéz is abbahagyni.

A görög tradíciók szerint az asszonyok Vízkereszt napján loukoumadest sütnek és a háztetőre dobálják őket, hogy a föld alól előjövő gonosz teremtmények ezeket megegyék és hazamenjenek, békén hagyván az embereket. 

Loukoumades.

Soutzoukos

A soutzoukos (szudzsukosz) egy nagyon különleges ciprusi édesség.

Készítése során vékony kötélre mandulát raknak, majd liszt + forralt szőlőlé + rózsvíz + fahéj keverékéből készült szirupba mártogatják, egészen addig, amíg az egyre vastagabb réteget alkot a kötélen és a rajta lévő mandulán.

Miután eléri a kellő vastagságot, több napon keresztül napon szárítják és darabokra vágva fogyasztják. 

És végül a ciprusi tavernál állandó „hozzávalói”, a cicák 🙂

Kali orexi!

Jó étvágyat!