A ciprusi borokról – Kovács László sommelier írása

0 hozzászólás

Írta: Polgár Anna

2024.03.30.
Kovács László a ciprusi borokról

Korábban úgy tanítottam a kezdő borkedvelőknek a borkóstolás művészetét, hogy ha vakon kóstolunk (tehát az előttünk lévő borról semmilyen előzetes ismeretünk nincs, és ki akarjuk találni, melyik ország bora is van a pohárban), akkor először azt érdemes megállapítani, hogy az ún. „új világ” vagy a „régi világ” boráról van-e szó.

Ma már ez sem teljesen helyes, hiszen egyre kevésbé használjuk ezeket a kifejezéseket, mert egy politikailag korrekt világban nem állják meg a helyüket, de mivel sok professzionális borszakértő manapság is előszeretettel veszi igénybe ezeket a fogalmakat, ezért a pontosabb szemléltetés érdekében én is ezekkel fogok élni.

Kovács László a ciprusi borokról

A Best Sommelier of Cyprus, 2022 versenyén (Four Seasons Hotel, Limassol). A döntő nagyon nehéz volt, de a végén, kezemben a bronz plakettel pózolhattam George Kassianos úrral, aki a Ciprusi Sommelier Szövetség elnöke, és az elsö tàmogatóm volt, amikor elkezdtem a szakmát tanulni.

Új világ, régi világ

Mi is az az „új világ” és „régi világ”, és milyen módon jelent ez egyben jellemző stílust egy bor esetében, valamint hogyan is kapcsolódik ez Ciprus borkultúrájához?

Máris megérkezünk a válaszhoz, de először talán érdekes lehet ilyen szemszögből is egy futó pillantást vetni a világ bortérképére.

A „régi világ” a nagy múltú, tradicionális bortermelő országokat jelenti, mint Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Németország, Ausztria vagy Magyarország. A bortermelés a római korig nyúlik vissza, ezek az országok már időszámításunk előtt termesztettek szőlőt és készítettek bort.

Az „új világ” pedig értelemszerűen a fiatalabb borkultúrájú országokat jelenti, mint az USA, Chile, Argentína, Dél-Afrika, Új Zéland vagy éppen Ausztrália. Ezek jellemzően a „régi világ” borászaitól kölcsönözték a tradíciót és vették át a stílust (jórészt persze a gyarmatosításnak köszönhetően), illetve a modern érában már inkább megreformáltak és újraértelmeztek bizonyos stílusokat.

Kovács László a ciprusi borokról

Ciprus helye a nemzetközi bortérképen

Ciprus (és természetesen Görögország is) véleményem szerint egy sajátos kategória, hiszen a történelmi területeken végzett ásatások egyértelműen bizonyítják, hogy bort már a Kr.e. 6000-ben készítettek a szigeten (azt ugye nem is kell különösebben részleteznem, hogy milyen szinten volt része a bor az ókori görög kultúrának).

Ugyanakkor a sziget borai a stílus szempontjából abszolút az új világot hozzák: kevésbé reflektálnak egy bizonyos markáns jellegzetességre (mint mondjuk a jól ismert Bordeaux-házasitások) és nem elsősorban magát a szőlőművelő terület komplex sajátosságait hangsúlyozzák, sokkal inkább (főleg a nemzetközi szőlőfajták esetében) a gyümölcsprofilt, a gyümölcsösséget helyezik előtérbe (angolul a két stílus szembenállása az ún. terroir-driven – fruit-driven  fogalompárral írható le).

Kovács László a ciprusi borokról

Ehhez persze hozzátartozik az a tény is, hogy a fiatal ciprusi borágazat legkiemelkedőbb borászai a tudást és a gyakorlatot is külföldről hozták (Kalifornia, Ausztrália, Skócia), hiszen néhányan a legnevesebb külföldi egyetemeken sajátították el a szakmát, majd visszatérve a szigetre, az ébredező családi borászatokban kamatoztatták tudásukat, és sok esetben az apák által elkezdett úttörő tevekenységeket vitték tovább. 

Rövid történelmi kitekintő

A 20. század közepén még csak 4 nagy gyár készített olcsó tömegborokat a piacra (nyilván a mennyiségre és nem a minőségre fókuszálva), majd a 80-as évek közepétől szép lassan megjelentek a kis családi borászatok, és kialakultak azok a borfalvak (és az azokat összekötő borútvonalak), amelyek a mai napig meghatározzák Ciprus borkultúráját.

Kovács László a ciprusi borokról

A következő évtizedekben egyre inkább a minőségi, limitált páldányszámú borok kerültek az érdeklődés középpontjába, és a 2010-es évek elejére megérkeztek azok az „új” szőlőfajták, amelyek az ágazat jelenét és egyben jövöjét jelentik.

Ezek nem igazán új fajták, sokkal inkább kihaltnak vélt, újra felfedezett szőlőkről van szó, és a termesztésük annyira gyerekcipőben jár, hogy jórészt még a borászok sem ismerik a szőlők valódi természetét és lehetőségeit igazán, de az eddigi eredmények minimum biztatóak.

Szőlőfajták

A rövid történelmi kitekintő után érdemes átfutnunk a ciprusi szőlőfajtákat, amiket két nagy csoportra oszthatunk:
őshonos illetve nemzetközi fajtákra.

Őshonos szőlők

Xynisteri

Az őshonos szőlők közül a legelterjedtebb a Xynisteri nevű fehér fajta (amelynek a neve kb. annyit tesz, hogy „savban szegény”).

Gyakorlatilag minden borászat repertoárjában megtalálható, a legtöbbje hozza a fehér húsú gyümölcsöket, a citrusos, fehér virágos (leginkább jázminos) jegyeket, és azt a könnyedséget illetve frissességet, amelyet ez a mediterrán éghajlat megkövetel, ha egy egyszerű fehérborról van szó egy perzselő júliusi napon a tengerparton, vagy épp ebédidőben egy tavernában.

Kovács László a ciprusi borokról

Mavro

A Mavro (ami egyszerűen csak azt jelenti, „fekete”, tehát egy kékszőlő) kevésbé elterjedt, és mai napig is csak néhány borász készít Mavro vörösborokat (vagy extrém esetben mondjuk ebből a vörös szőlőből készített fehérbort), ugyanis egészen a 2010-es évek végéig nem tekintették minőségi szőlőnek abban az értelemben, hogy felismerjék benne a potenciált egy igazán magas színvonalú vörösborhoz.

Sőt, az egyik legelső Mavro bor (Tsiakkas, ‘Terroir series’ Mavro Ampelissimo) is azért készült el, mert a borász be akarta bizonyítani apjának, hogy a szőlő „remenytelen eset”.

Leginkább csak a desszertborhoz, a méltán híres Commandaria-hoz és a helyi Zivania-hoz (kvázi szőlőpálinka) használták, néha-néha előfordult egy-egy házasításban, de akkor is ritkán.

Kovács László a ciprusi borokról

Míg a Xynisteri esetében sokkal inkább a hordós érlelés (illetve a pincékben történő palackos érlelés) vagy a spontán erjesztés hoz újabb és újabb meglepetéseket, addig a Mavro kifejezetten virágkorát éli, és olyan borászatok, mint a Tsiakkas vagy a Santa Irene-féle ‘Vinea Ardua’ projekt meggyőző eredményekkel támasztja alá, hogy hozzáértő kezekben ez a szőlő képes igazán élvezetes borokat produkálni, és emellett markáns fajtajellegzetessége is abszolút kivehető (tapasztalt borkedvelőknek szoktam mondani, hogy kvázi úgy kell elképzelni, mint egy jó Beaujolais szteroidokon).

Új szőlők

Az „új” (újra felfedezett) szőlőfajták esetében igazán üdítő a felhozatal, hiszen a borkedvelők kedvencei mellett megjelentek eddig nem látott, limitált példányszamú borok eddig ismeretlen szőlőkből is.

Morokanella

Talán a Morokanella az egyik leginkább közkedvelt új fehérbor. A ‘kanella’ a fahéj fűszert jelenti, a név pedig onnan ered, hogy a szőlőszemeken az érés végén apró barna pöttyök jelennek meg, ami olyan, mintha valaki fahéjat szórt volna a fürtökre.

Jellegében érett őszi- és sárgabarackos jegyek fedezhetőek fel egy kevés trópusi beütéssel, szintén jó adag tavaszi virágossággal fűszerezve.

Igazán kellemesek az Aes Ambelis, a Makarounas vagy a Gerolemo borászatok Morkanellái, már ha egyáltalán elérhetőek, ugyanis a készletek még mindig limitáltak.

Kovács László a ciprusi borokról

Promara

A másik fehér „sztárszőlő” a Promara, amit nagyjából a ciprusi Chardonnay-ként emlegetnek a szakmában, ugyanis jellegében (és savstruktúrájában) mutat némi hasonlóságot, ráadásul a hordós érlelésre is kiválóan reagál.

Almás, körtés, ananászos jegyek, kevesbé virágos, sokkal inkább fehér húsú gyümölcsök es fehér barackos ízhatás, ha hordós, akkor az oxidációnak köszönhetően sargaalmás és birsalmás jellegzetességek is jönnek.

Csak ajánlani tudom a Vouni Panayia egyedi, hordós Promara-ját, a Makarounas agyagamfórában érlelt remekét (mandarinos, narancsos hatással), vagy a Zambartas, a Tsaiakkas és az Aes Ambelis kiváló borait.

Spourtiko

A Spourtiko nevű szőlő a tökéletes ciprusi fehérbort produkálja: viszonylag alacsony alkoholfok (8-12%), citrom, lime, fehér grapefruit, bergamot, zöld őszibarack, kiemelkedő savasság.

Frissítő, könnyed, ideális kísérője a tenger gyümölcseinek és halételeknek, gyakorlatilag friss citrom helyett is simán működik egy tengeri sügér mellé.

Ajánlom a Makarounas, a Vouni Panayia, a Gerolemo, a limitált Tsiakkas, a Kolios (ez nem igazán hozza a fajtajelleget, de abszolút élvezhető) vagy a Fikardos Spourtikoit.

Kovács László a ciprusi borokról

Vasilissa és Kanella

A Vasilissa és a Kanella (ami eltér a korábban emlegetett Morokanellától) fajták egy-két borászattól eltekintve gyakorlatilag nem is léteznek, de a Makarounas, a Tsangarides vagy a Vasilikon kellemes Vasilissákat produkál, míg a Gerolemo az egyetlen Kanellát palackozza számozott üvegekben.

A vörös szőlők tekintetében már valamivel szűkebb a választék, de nem kevésbé izgalmas.

Ophtalmo

Az Ophtalmo (ami gyakorlatilag szemet, szemgolyót jelent) egy eltűnőben lévő fajta, egyedül a Nelion készít viszonylag izgalmas bort, ami néha fellelhető a szaküzletek polcain.

Maratheftiko

A zászlóshajó egyértelműen a Maratheftiko, ami egy nagyon kényes fajta, ugyanis nem önbeporzásos (mint a legtöbb szőlő), tehát valamely olyan más szőlővel kell elültetni, amelynek ugyanakkor történik a virágzása.

A piacon található legtöbb Maratheftiko nagyon fiatal, a borok többségének legalább 10, de inkább 15 évre lenne szüksége, hogy elérje a legmagasabb ivóélményt.

Személyes tapasztalatok alapján a minimum 5, de inkább 10 éves palackos érlelésű Maratheftikok voltak a legjobbak (de legutóbb egy 2003-as évjárat nyűgözött le igazán).

Fekete meggy, fekete cseresznye, sötét erdei gyümölcsök és intenzív levendulás jegyek jellemzik, roppant karakteres szőlő magas savtartalommal és markáns tanninokkal.

A Oenou Yi (Ktima Vassiliades), a Vouni Panayia, a Kolios, az Ezousa, a Vasilikon, a Fikardos es az Argyrides borait tudnám hirtelen említeni, néhány régebbi évjárat is elérhető a boltok polcain, ezeket érdemes keresni.

Kovács László a ciprusi borokról

Yiannoudi

Az üstökösként berobbanó Yiannoudi legnagyobb előnye, hogy már viszonylag fiatalon eléri azt az érési állapotot a palackban, ami kimondottan kellemessé teszi az ivóélményt, illetve a szőlőből egyaránt kiváló könnyed illetve roppant testes borokat lehet készíteni.

Ugyancsak egy kihaltnak hitt szőlő, a név a Yiannis helyi névből eredeztethető, ugyanis a történetek szerint egy Yiannis nevű férfi fedezte fel a kertjében, és a DNS vizsgálatok kimutatták, hogy egy ritka szőlőről van szó.

Elképesztően jó borok érkeznek a Dafermou, a Vlassides, a Makarounas és a Tsiakkas borászatoktól. Legutóbb épp egy Tsiakkas 2018-as Yiannoudihoz volt szerencsém, és kiválóan öregedett, de őrzök még egy Gerolemo limitált kiadású 2018-as Yiannoudit a hűtőben, ami egy nagyon testes bor, és legalább további 3-4 évre van még szüksége.

Lefkada

A Lefkada nevű kékszőlő máig vita kérdése, mivel nem egyértelmű, hogy ciprusi őshonos szőlőről van-e szó, de érdemes kipróbálni a Vasilikon Lefkadaját, ami egy nagyszerű testes, robusztus vörös visszafogott alkoholfokkal és intenzív lila virágos és levendulás karakterrel.

Nemzetközi szőlők esetében viszonylag gazdag a felhozatal.

Sauvignon Blanc

Fehérek közül első osztályú Sauvignon Blanc érkezik évről évre a Tsiakkas, az Aes Ambelis, a Sterna, a Tsalapatis vagy az Ekfraseis Vassiliades borászatoktól, nehány igazán kiemelkedő Chardonnay-t is találni a Kyperounda, (‘Alimos’ és ‘Epos’ címkék), a Hadjiantonas és az Argyrides jóvoltából, de olyan fajták is fel-felbukkannak, mint a Viognier, a Semillon (leginkább házasításokban), a Rizling vagy a Muskotályos (leginkább desszertborként).

A vörös szőlők közül a legelterjedtebbek között van a Cabernet Sauvignon, a Merlot, a Shiraz és a Mourvédre (vagy Mataro, ahogy errefelé nevezik), de találunk Grenache, Carignan, Cabernet Franc, Malbec, Cinsault, de még Pinot Noir dűlőket is (egyetlen egy borászat, az Ekfraseis Vassiliades vállalkozott a Pinot Noir termesztésére, mivel ez a fajta nem igazan kedveli ezt a mediterrán éghajlatot).

Kovács László a ciprusi borokról

Rozé borok

Bár a habzóbor-ágazat még nagyon kezdeti fázisban van (gyakorlatilag egy-két kivételtől eltekintve nem is lehet találni semmi helyit a polcokon), a rosé borok nagyon egyediek, rendkívül markánsak, és kiválóan illeszkednek a ciprusi konyhához, ami nagyrészt a mezére épül.

Ennek lényege, hogy sok kis fogás érkezik egymás után az asztalra a mártogatós dip-ektől kezdve a salátán és a grillezett zöldségeken át a tenger gyümölcseivel, halakkal és különféle grillezett húsokkal bezárólag.

A testes, sötét színű ciprusi roséborok jól strukturáltak, általában magasabb alkoholfokkal is rendelkeznek, és sokszor elsőre egy könnyed, nagyon világos vörösbor benyomását keltik. Éppen ezert passzol nagyszerűen minden fogáshoz egy kevert meze esetében, ahol a salátáknak, a zöldségeknek, a halételeknek és a húsoknak is kiváló kíséretet biztosít, sőt, nem túlzás azt állítani, hogy a helyi rosé kifejezetten az ilyen mezékhez lett „kitalálva”.

Jó szívvel ajánlom a Kyperounda Grenache-Shiraz, az Aes Ambelis Maratheftiko-Lefkada, a Zambartas Lefkada-Cabernet Franc vagy a Ezousa ‘Eros’ Maratheftiko roséját.

Persze azok számára, akik a világosabb színű roséborokat kedvelik, ugyanezen borászatok repertoárjában kiváló halvány rosék is elérhetők.

Kovács László a ciprusi borokról

A Commandaria

Nincs más hátra, mint hogy nagyon röviden kitérjek arra a desszertborra, ami híressé tette Ciprust, ez pedig nem más, mint a Commandaria, azaz az egyik legrégebbi „know-how” alapján készített desszertbor, ami gyakorlatilag minden helyi és nemzetközi sommelier versenyen előkerül valamilyen formában. Ennek a napszárította szőlőkből készült édes bornak az az érdekessége, hogy az első, hivatalosan is jegyzett borkóstoló versenyt ez a bor nyerte.

Ez volt az ún. „Battle of the Wines” („A Borok Harca”) a 13. század első harmadában, amit a legenda szerint a Commandaria nyert meg, maga mögé utasítva francia, spanyol és német borokat is (ez a legenda részben Henri d‘Andeli 1224-es „La Bataille des Vins” költeményére támaszkodik), és a 12.-13. században, Oroszlánszívű Richárd korában úgy emlegették, mint „a királyok bora, és a borok királya”.

Kiváló Commandariák készülnek olyan nagy üzemekben, mint a KEO (St. John Commandaria), a SODAP (St. Barnabas Commandaria), az ETKO (St. Nicholas Commandaria) vagy a LOEL (Alasia Commandaria).

Külön érdekesség, hogy a LOEL azért nem nevezhette el a saját Commandariáját egy szent után, mert a gyár kommunista hátterű volt, így értelemszerűen vallásellenes is volt.

A kisüzemi Commandariák közül a Tsiakkas, a Kyperounda, az Aes Ambelis és a Lambouri kiemelkedő, de a személyes kedvencem mégis az Anama Concept szuper limitált „nem Commandaria” Commandariája.
(hivatalosan nem nevezhető Commandaria-nak, mert a borász nem igényelte meg az elnevezést a minisztériumtól, de egyébként minden másban megfelel a szabályoknak). Egyszerűen zseniális! 

Mit érdemes venni Cipruson commandaria

Borpárosítások ciprusi ételekhez

Végezetül következzen néhány jól bevált ciprusi tradicionális étel és bor párosítás.

Sajnos ritka az igazán jó borlista a kisebb tavernákban, sőt, valljuk be, néha elég szegényes a választék, de lassan kezdik felismerni a vendéglátók, hogy igenis van létjogosultsága egy kicsi, de annál igényesebben összeálított borlistának.

Többek közt ezen dolgozom én is, hogy fejlesszem a kisebb éttermek borszelekcióit.

Kovács László a ciprusi borokról

Grillezett Halloumi

Azaz a híres sajt (kecske-/bárány-, néha kevés tehéntej), ami majdnem olyan híres, mint a Commandaria.

Mi több, ennek a sajtnak is van saját védett oltalom alatt álló eredete. Magas olvadási pontja miatt kiválóan alkalmas grillezésre. A fő szempont a borválasztásnál mindig a savasság, hiszen egy kemény sajtról van szó, ezért egy friss Tsiakkas vagy egy Vlassides Sauvignon Blanc, esetleg egy Zambartas-Semillon Sauvignon Blanc jó választás lehet, de kalandoroknak mégis inkább egy Santorini Assyrtiko-t ajanlanék Görögországból (Argyros, Sigalas, Gavalas, Santo Wines, Gaía, Hatzidakis, Vassaltis, Mikra – csak hogy néhány borászatot említsek), de ha nagyon szerencsés az adott taverna, akkor tartanak pár üveggel a Dafermou Assyrtiko-jából, ami Ciprus egyetlen Assyrtiko-ja (hiszen egy görög őshonos szőlőről van szó).

Halételek és tenger gyümölcsei

A ciprusi konyha elengedhetetlen része, aki szereti, annak bátran ajánlom a halas mezét, ahol rákot, polipot, tintahalat, kagylót és különféle halakat szolgálnak fel szép sorban.

Nem tagadom, ez a kedvenc szegmensem a helyi fogások közül, és rendszerint egy friss, üde, savas bort választok.

A közelmúltban többek közt a Makarounas Spourtiko-ját, a Kolios ‘Persefoni’ Xynisteri-jét, a Kyperounda ‘Petritis’ Xynisteri-jét, a Tsiakkas Promara-ját, a Dafermou Assyrtiko-ját, az Aes  Ambelis sima Sauvignon Blanc-ját vagy Promara-ját választottam, ezekért bármikor garanciát vállalok.

A Tsiakkas Mavro-ja, a ‘Mouklos’ is működik, ha valaki egy vörösbort szeretne rendelni, persze csak kellően lehűtve, mint egy testes rosébor.

Apropó rosé: a Kyperounda ‘Akti’ illetve az Aes Ambelis ‘Nymfes’ halvány roséi is kiválóak – már amennyiben persze elérhetőek.

Kovács László a ciprusi borokról

Sertés souvlaki

Nincs nagy megfejtés, ez egy sima nyársas kebab a grillről.

Egy vörös Yiannoudi vagy egy Maratheftiko jó választás lehet. Elsősorban a Vasilikon, Ezousa, Kolios, Makarounas, Fikardos, Vlassides, Argyrides, Tsiakkas, Zambartas, Kyperounda, Dafermou borászatokat érdemes keresni a borlapokon, esetleg a Tethys legújabb Maratheftiko-Mavro házasítását (‘Ma-Ma’) tudom ajánlani.

Csirke souvlaki

Ismét egy grillen sütött nyársétel, egy Chardonnay vagy egy Viognier, de akár egy komplexebb, kicsit tölgyfahordós Xinisteri kiválóan működik.

Érdemes lehet a Kyperounda ‘Petritis’ Xynisteri-jét, a Vinea Ardua ‘Eteon’ Xynisteri-jét, a Kyperounda ‘Alimos’ vagy ‘EposChardonnay-it, esetleg az Argyrides Viognier és Chardonnay borait keresni, de az Aes Ambelis Sauvignon Blanc fumé (a fumé jelzi, hogy hordós érlelésű) is nagyszerű. Ezek kicsit testesebb, olajosabb borok.

Kovács László a ciprusi borokról

Moussaka

Gyakorlatilag ez a görög/ciprusi lasagna négy rétegből burgonyával, padlizsánnal, darált marha- vagy bárányhússal, tetején bechamel-lel. 

Mindenképp vörösbort választanék, ez lehet egy jó görög Xinomavro, egy szuper krétai Kotsifali vagy Liatiko, de ha már Cipruson vagyunk, akkor egy kevésbé testes Maratheftiko (Vasilikon, Makarounas), egy Tsiakkas vagy Dafermou Yiannoudi, esetleg egy Ekfraseis Vassiliades ‘Onar’ Cabernet Franc remek párosítás lehet.

Fontos, hogy a bor ne legyen túl testes, túl tölgyfahordós, túl tanninos, de legyen egy markáns savassága. A Tsiakkas Mavro-ja, a ‘Mouklos’ itt is működik (12-14 °C-ra lehűtve), illetve az Ekfraseis Vassiliades ‘Rapsodia’ Mavro-ja (amit nemrég kóstoltam újra egy kis kihagyás után) igazán kellemes párja lehet egy kiadós Moussaka-nak.

Sertés afelia

Vörösboros sertéspörkölt, ennek megfelelően egy Kolios Shiraz, egy Kyperounda Shiraz, Tsiakkas vagy Papaioannou Merlot, esetleg egy Kyperounda vagy egy Fikardos ‘Leonardo’ Cabernet Sauvignon első osztályú választás.

A lényeg, hogy válasszunk testes, karakteres bort.

Kovács László a ciprusi borokról

Kleftiko

Lassan főtt bárány, ami a báránytolvajok kedvenc étele volt.

Ezt úgy készítették el, hogy ástak a földbe egy gödröt, amiben rögtönöztek egy kemencét, majd az egészet betakarták földdel, hogy a lopott bárányhús szépen lassan, csendben, titokban megfőjön.

Nálam a bárány az Cabernet Sauvignon-t kíván, általában egy nem túl fiatal, 4-5 éves Cabernet megállja a helyét.

A Vinea Ardua Mavro címkéi is szuperül működnek, bár a 15-16% alkoholfokkal érdemes vigyázni.

Sheftalia

Gyakorlatilag a ciprusi húsgolyó, ami inkább hasonlít egy kisebb kolbászra. Fűszeres sertéshús egyenesen a grillről.

Mehetünk megint egy fűszeres Shiraz-zal (Kyperounda, Yiaskouris), de a Dafermou Shiraz-Malbec és az új Kyperinos borászat Cabernet-Shiraz házasításai is tökéletes választások.

Loukoumades

Ciprusi mézes fánkgolyók.

A desszertbor kiválasztásánál egy aranyszabály van: a bornak mindig édesebbnek kell lennie, mint a desszert maga.

Ezért nehéz, majdnem lehetetlen Baklava-hoz megfelelő bort párosítani (valami kanadai jégbor, vagy egy Tokaji Esszencia mondjuk működik).

Szerencsére a Loukumades esetében könnyebb dolgunk van. A Commandaria nyilván adja magát, de én személy szerint azt gondolom, hogy az Ayia Mavri Muskotályos desszertbora a tökéletes párosítás, főleg, ha a desszert masticha jegkrémmel érkezik az asztalra.

Mit egyél Cipruson?

Ha Cipruson jársz, mindenképp szánj időt a sziget borkultúrájának megismerésére, látogass meg pár igazán kiemelkedő, nemzetközileg is elismert borászatot, és kóstolj bele a ciprusi nektárba, a Commandariába! Nem fogod megbánni.

Kovács László a ciprusi borokról

Ha kérdésed van, fordulj hozzám bizalommal a ciprusi borokkal (és úgy altalában borokkal) kapcsolatban a @laszsomm, a @wine_lovers_friend vagy a @grape_me_please Instagram oldalakon, illetve a Grape_me_please Facebook oldalon.

Ya Mas!

Kovács László a ciprusi borokról

Hasonló bejegyzések

Észak-Ciprus csodái: természet, kultúra és történelem

Észak-Ciprus csodái: természet, kultúra és történelem

A Ciprusra látogatók többsége elsősorban a déli régió napsütötte tengerpartjai iránt mutat érdeklődést, azonban a sziget ennél több kalandot is tartogat. A földközi-tengeri sziget északi régiója – vagyis Észak-Ciprus – egy gyakran figyelmen kívül hagyott terület a...

bővebben
Larnaka, ahol a múlt és a jelen összefonódik

Larnaka, ahol a múlt és a jelen összefonódik

A Ciprus délkeleti partján található Larnaka bámulatos módon ötvözi a gazdag történelmében gyökerező hagyományokat és kultúrát a modernitással. Meseszép strandjaival, lélegzetelállító történelmi nevezetességeivel és pezsgő hangulatával ez a csodás város lebilincselő...

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük