Menü
A ciprusi konyha alapvetően mediterrán jellegű, hasonlít a görögre, de vannak benne közel-keleti és ázsiai jellegzetességek is. A hangsúly a friss, helyi alapanyagokon van, bőségesen használnak fűszernövényeket és kedvelik az olivaolajat.
A vendégszeretet és a kedélyesség mélyen gyökerezik a ciprusi lélekben és a vendégek kiszolgálása valóságos népművészetté vált. Engedjük hát szabadon ízelőbimbóinkat és merüljünk el a ciprusi kulináris élvezetekben! Számtalan taverna várja vendégeit Ciprus szerte, én már jó párat leteszteltem, a legjobbak listáját örömmel megosztom veled, ha találkozunk.
Mezét rendelni azért jó, mert egy ültő helyünkben megkóstolhatunk sok-sok ciprusi specialitást. Létezik húsos és halas változat és mindkettőben szerepelnek különféle mártások, saláták és sajtok. A tapasztalatlan utazó könnyen beleesik abba a hibába, hogy nem tudja abbahagyni az előételnek szánt mártogatósokat, ami legtöbbször humusz (lisztté őrölt csicseriborsó olívaolajjal és petrezselyemmel), helyi olajbogyó, taramosalata (vörös kaviár, hagyma, citromlé), tahinosalata (lisztté őrölt szezámmag, fokhagyma, citrom, olívaolaj, petrezselyem) és a tzatziki ciprusi, fodormentával bolondított változata és mindemellé persze még ott van a fantasztikus ciprusi pita. De vigyázat! Amikor még szinte fel sem ocsúdtunk a kencemámorból, a pincérek újabb és újabb tányéroknak csinálnak helyet az asztalon és onnantól nincs megállás. Csak hozzák és hozzák a jobbnál jobb falatokat. Éppen ezért fontos, hogy szép lassan eszegessünk, hogy mindennek maradjon hely.
Családi ünnepek és piknik alkalmával a ciprióták nyársra húzott nagy darab bárány- vagy sertéshúsokat grilleznek faszénparázs fölött, ez a souvla. Ha étteremben rendeljük, köretként általában sült krumplival, friss salátával, házi kenyérrel szervírozzák. A souvla változata a kisebb húsdarabokból álló, rablóhúshoz hasonló souvlaki, ami salátával, pitába töltve is kapható.
A darált sertés vagy birkahúsból készült sheftalia-t, mint szinte minden húsfélét Cipruson, grillezve készítik. A hozzávalókat (darált hús, petrezselyem, hagyma, só, bors) gondosan összekeverik, majd kis kolbászka alakúra formázzák és sertés vagy birka hashártyával borítják. Ezután már mehet is a faszénre.
Agyagedényben, a saját levében párolódó, krumplival tálalt birkahús, ami annyira lágy és omlós, hogy még a csontról is leválik. A húst előzőleg fűszeres olajban pácolják és lassan, 6-8 órán keresztül párolják agyagedényben. Ezt a híres ciprusi ételt „lopott birkának” is hívják („kleftis” rablót jelent) és története is van persze, ami az Οszmán Birodalom idejére nyúlik vissza: a szegénységben élő görögök éjszaka „elcsenték” és titokban levágták a birkákat és földbe vájt, majd befedett lyukakban, így készített „sütőkben” készítették el a húst. Lefedni azért kellett, mert a felszálló füst elárulta volna a tolvajokat.
A stifado hagymás, paradicsomos marhahúst jelent. A húst először olajon alaposan megsütik, majd szűrőkanállal kiszedik és beleteszik az olajba a hagymát, amit alaposan megdinsztelnek. Ezután visszateszik a húst, megsózzák, fahéjat és babérlevelet adnak hozzá és felöntik vörösborral. Lefedve, lassú tűzön puhára párolják.
A koupepia ciprusi különlegesség, darált hús, rizs, hagyma, paradicsom és fűszerkeverék felhasználásával készül, ezt a tölteléket csomagolják gondosan friss szőlőlevélbe. A zöldségek töltése, a gemista, egy ciprusi hagyomány, amely túlnyúlik a szőlőlevélen. Paprikát, paradicsomot, hagymát, cukkinit, sőt, még a cukkini virágát is megtöltik a finom, fűszeres töltelékkel, isteni fogásokat alkotva így.
Feltétlenül kóstoljuk meg a kecske- és juhtejből készült, meglehetősen sós, halloumi sajtot, ami a ciprusiak nemzeti büszkesége. Ehetjük nyersen, de kiváló grillezve is, mondjuk egy friss kertész salátával egyszerűen isteni fogás. A sajtot sós lében tárolják és létezik natúr, illetve fűszerezett változatban is.
A ciprusi konyhában a lountza sertés bélszínből készül, amelyet először vörösborban pácolnak, majd szárítanak és füstölnek. Füstölés után már értékesíthető, de vannak érlelt fajták is, melyek aromája nehezebb, erősebb. Felszolgálják főzve vagy nyersen, alkoholos italokkal fogyasztva pedig (pl. Zivania vagy borok) különleges ízélményt nyújt. A lountza gyakran jelenik meg a meze tálak részeként és grillezett formában, halloumival az egyik kedvenc szendvics betét a gyorséttermek menüjében.
Természetesen nem hagyhatjuk ki a tenger gyümölcseit sem, ha már egy mediterrán szigeten járunk. Polip, kagyló, tintahal, vörös márna….itt mindent megtalálhatunk. Csak találjunk egy jó tavernát és élvezzük az ízeket…..és az életet.
Ha túl vagyunk a főételen, jöhet is a desszert. Cipruson sokszor nem úgy történik a dolog, hogy rendelünk valamit az étlapról, hanem a ház vendégeként hoznak valamit, ami még talán belénkfér a kiadós főétel után. Sokszor találkozhatunk ezekkel a kis mini desszertekkel, ami gyümölcs, különféle magvak, gyümölcs héjak, sőt, néha zöldség szeletek vagy darabkák, cukorszirupban tartósítva. Kiskanálon vagy egy falatka pálcikára szúrva érkezik ez a desszert (angol neve „spoon sweet”) és ennyi elég is belőle, mivel az íze rettentően édes.
A loukoumades olajban sült, majd mézben, szirupban áztatott fánkgolyócska. Nem éppen diétás finomság és sajnos ha elkezdi az ember enni, akkor nehéz is abbahagyni. A görög tradíciók szerint az asszonyok Vízkereszt napján loukoumadest sütnek és a háztetőre dobálják őket, hogy a föld alól előjövő gonosz teremtmények ezeket megegyék és hazamenjenek, békén hagyván az embereket.
A soutzoukos egy nagyon különleges ciprusi édesség. Készítése során vékony kötélre mandulát raknak, majd liszt + forralt szőlőlé + rózsvíz + fahéj keverékéből készült szirupba mártogatják, egészen addig, amíg az egyre vastagabb réteget alkot a kötélen és a rajta lévő mandulán. Miután eléri a kellő vastagságot, több napon keresztül napon szárítják és darabokra vágva fogyasztják.
Fantasztikus pékségeket találhatunk Ciprus szerte és persze Páfoszon is, ahol tradicionális süteményeket és kekszeket kínálnak óriási választékban. A süteményeket fogyaszthatjuk helyben, egy pohár vízzel vagy üdítővel, de elvitelre is megvásárolhatók. A legnagyobb ilyen hálózat a Zorbas pékség, ahol a fentieken kívül hideg és meleg szendvicsekkel és kávéval is várják a vásárlókat.
A helyi törkölypálinka története a 14. századba nyúlik vissza, amikor a sziget velencei uralom alatt állt és ma is ugyanazon hagyomány szerint készül: a törkölyt összekeverik a Mavro (fekete) és a Xynisteri (fehér) őslakos szőlőiből készített, kiváló minőségű száraz borokkal, majd hosszabb ideig desztillálják és lágyítják. A kapott folyadék a bátrak itala: alkoholtartalma 40% és 99% között mozog. Aperitifként, jéghidegen fogyasztva a legjobb. Az ital az öregedéssel jobbá és aromásabbá válik, és a ciprusi otthonokban egy régi palackot gyakran különleges alkalmakra tartanak meg.
A világ legrégebbi, még ma is gyártás alatt álló borát, a Commandaria finom, édes desszertborát Cipruson találjuk. A legenda szerint a bor először Oroszlánszívű Richárd és a keresztes lovagok számára készült a sziget déli részén található Kolossi kastélyban. A sherryhez vagy a magyar Tokaji Aszu-hoz hasonló bor évszázadok óta ugyanúgy készül: a felhasznált szőlőt későn szüretelik és napon szárítják, hogy növeljék a cukortartalmat. A szárított szőlőt ezután sajtolják, majd a préslét összegyűjtik és tartályokban vagy hatalmas fajanszedényekben erjesztik. Különleges íze mindenképp megér egy kóstolót.
Ciprus legfontosabb bortermő vidéke a Troodos-hegység déli lejtőin található terület. A látogatók a helyi borokat számos helyen, akár falvakban, kolostorokban vagy kis borospincékben is megkóstolhatják.
Klasszikus helyi szőlőfajták a Mavro, Xinisteri, Opthalmo és a Muskotály különböző variációi. A ciprusi borok jellemzője a viszonylag magas alkohol- és alacsony savtartalom, ami a meleg, száraz időjárás következménye.
A könnyű sörök igen népszerűek a nyári hőségben. A helyi gyármányú KEO és Carlsberg söröket mindenhol árusítják a sziget déli részén. Ezen kívül természetesen bárhol kaphatunk importált söröket is.
A Brandy Sour egy alkoholos koktél, melyet Ciprus nemzeti koktéljának tekintenek. Az italt a Platres hegyi faluban található Forest Park hotelben keverték először, Egyiptom fiatal uralkodójának, Farouk királynak, aki gyakran szállt meg a szállodában, ciprusi látogatásai során. Az ital nagy népszerűségnek örvendett és gyorsan elterjedt Platres térség többi bárjában is, később pedig az egész szigeten. Elkészítése során brandyt kevernek citrom squash-al és néhány csepp Angostura bitter-el, majd jeget adnak hozzá és felöntik szódával.
A ciprusi kávé lényegében ugyanaz, mint a török kávé, de itt Cyprus coffee néven ismert és fontos, hogy a déli részen így is kérjük! Ezt a kávét apró csészében kínálják és választhatunk, hogy közepesen (metrio), édesen (glyki) vagy cukor nélkül (sketo) kérjük.
A frappé instant kávéporból készül, amihez kis vizet adnak és mixerrel habosra keverik. Kérhetjük cukorral is és kis tejet hozzáadva is nagyon finom, frissítő kávékülönlegesség. Hosszú nyakú, 3-4 dl-es pohárban, szívószállal és jégdarabokkal kínálják.
2020-2024 © Minden jog fenntartva! © Cégnév Kft. – Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat